A víz szerepe a kovácsolásban, esztergálásban és a fém megmunkálásban

A kovácsolás lényege, hogy a fémet képlékennyé kell alakítani, amit általában ütésekkel vagy nyomással érnek el. Ez az ősi módszer már a bronzkorban elterjedt, de sokan napjainkban ugyanúgy használják. A kovácsolás készülhet meleg, hideg vagy félmeleg állapotban, valamint kézzel és géppel.

A nagyobb vállalatok gépi megoldásokat vezetnek be, de még ma is találni olyan kovácsokat, akik hagyományos módszerrel dolgoznak.

A kézi kovácsolásnál nagy fontossága van a víznek, mint hűtőközegnek. Ilyenkor a munkadarabot egy kovácsüllőn vagy satuba fogva készítik elő, majd kézikalapáccsal ütni kezdik. Évszázadokon keresztül ezzel a módszerrel állították elő a kéziszerszámokat, de ma inkább a patkókovácsok és a kézművesek használják. A forró, kész formát mindig vízbe mártják, ami hangos sistergéssel lehűl. A gépi kovácsolásban a víz főleg a hidraulikus sajtókban található meg, ahol a hengerben keletkező erőt közvetíti. Ha igazi, filmes sistergésre vágyunk, akkor a hagyományőrzőknél nézelődjünk.

Az esztergálásban

Az esztergálás nagy mértékben eltér a kovácsolástól. Nevezhetjük forgácsolási eljárásnak, ami mindig forgástestek megmunkálására szolgál. Ilyenek lehetnek a perselyek, tengelyek, hüvelyek, tárcsák vagy más, hasonló alakú munkadarabok. Az esztergálás mindig egyélű szerszámmal történik, ugyanakkor sokféle anyagon elvégezhető. Leggyakrabban fémet, fát és műanyagot készítenek ezzel a módszerrel, bár a szerszámok típusa minden esetben változik.

Az esztergálás különlegessége, hogy sosem készül manuálisan, mindig hatalmas gépeket találunk a gyárakban, az emberek feladata, hogy megtanulják programozni azokat. A munkafolyamat során van egy fő mozgás, ezt mindig a munkadarab végzi, az eltolómozgást pedig a szerszám. A gépekben a kétféle mozgás egyszerre történik.

A gépeket irányító munkásoknak csak egy esztergakésre lesz szükségük, ebből többféle méret és forma elérhető. Azokban az országokban, ahol nagy kikötők vannak, rengeteg esztergáló cég létezik, akik megállás nélkül gyártják a hajókhoz szükséges csavarokat. Az esztergálásban a víz szintén a hűtőközeg szerepét tölti be.

Fém megmunkáláshoz általában

A fém megmunkálása kétféleképpen végezhető: forgácsolással és forgácsolás nélkül. A forgácsolás során a fémet valamilyen vágóéllel vágjuk, és a behatoló erő hatására a fémforgács leválik. Ebbe a kategóriába tartozik a vágás, a reszelés, a fűrészelés, de a köszörülés, esztergálás és a fúrás is. A megmunkáláshoz mindig szükség lesz egy pontos jelölőre, majd valamilyen satura, hogy ne mozduljon el. Ezután a szerszámok jönnek, eldönthetjük, hogy kézi szerszámokkal vagy gépekkel dolgozunk.

A forgács nélküli megmunkálás az öntést, képlékeny alakítást és a hőkezelést jelenti. Az első kettő megváltoztatja a munkadarab alakját és valami teljesen újat hoz létre. A hőkezelés során az alak változatlan marad, de a belső szerkezet változik. Ezeknél a módszereknél mindig szükség van vízre, mivel először hevíteni kell. Öntésnél a hevítés folyadék állapotig tart, amit érthető módon utána hűteni is kell. A képlékeny alakításba tartozik a fent említett kovácsolás, ahol szintén szükség van a vízre.

A cikk létrehozásában a cmshop.hu – Kézzel készített egyedi ajándékok férfiaknak működött közre. Köszönjük!