A víz felhasználása az építkezésben

A víz mindenhol megtalálható. Ott van a tengerekben, tavakban, folyókban, az esőben, de az emberi testben is. Nem véletlen, hogy az építkezésben ugyanúgy megjelenik.

A víz megszerzése a történelem folyamán egyenlő volt a létezéssel. Az állatok úgy vándorolnak, hogy követik a vizet, és feltehetően az első emberek, az első népcsoportok is hasonló utakat tettek meg. Mindenki tiszta, érintetlen területeket keresett, ahol alap követelmény volt az egészséges ivóvíz. Ez egyet jelentett a hallal, a vaddal és a fűvel.

Amikor az emberek a végleges lakóhelyek használata mellett döntöttek, a vízkérdés megoldása még fontosabbá vált.

Kik vezették be először a vizet?

A jelenlegi ismereteink szerint az egyiptomiak rézből készült vízvezetékeket használtak nagyjából 5000 évvel ezelőtt. A görög városok vízellátó berendezéseit Hérodotosz könyvei mellett az ásatásokból is ismerjük. Az biztos, hogy i.e 1500-ban Athénnak saját vízellátása volt, nem beszélve a többi kis-ázsiai és a földközi-tengeri városokról. A rómaiak egy szinttel feljebb léptek, mivel tisztították a vizet, mesterséges folyókon keresztül vezették át, hogy a csapadékos időben is lerakódjon a benne lévő hordalék.

Időszámításunk előtt a Duna jobb partján volt egy kelta város, ami magyar fordításban „bő víz” lett volna. Az ország területén Óbudánál 60.000 lakosról és a légió egész táborhelyéről gondoskodtak, ráadásul nemcsak ivóvizet, hanem fürdővizet is kínáltak nekik. A források vizét 5 kilométer hosszú csatornán vezették a városba, aminek a pillérmaradványai még ma is megtalálhatóak.

A víz bevezetése Magyarországon

A rendelkezésre álló adatok szerint először 1416-ben, Zsigmond király budai palotájába vezették be. Ezt követte a budai nép, akik 1476 után három forrás vizét használták az ólom- és agyagcső vezetéken keresztül. Később azonban rohamosan nőttek az igények, így újabb szivattyús vízművet kellett építeni. Ebben az időben a pesti oldalnak is volt saját forrása.

A középkor végén a város vízművei tönkrementek, és csak 1750 körül állították helyre, az évszázad végén pedig megint bővítettek. Az 1800-as években pedig ezeket a régi ólomcsöveket kellett minőségi öntöttvas csövekre cserélni. Innentől kezdve azonban az egész ország fejlődni kezdett. A magyar gyáripar az 1860-as években indult be igazán, ami a vízigény folyamatos növekedését jelentette. A huszadik század első évtizedeiben a kisebb települések vízellátása is megtörtént, majd a második világháború után a városiasodási folyamat felgyorsult. Új vízművek épültek a lakótelepülések, valamint az ipartelepek ellátására, valamint gondoskodtak a korszerűsítési és a bővítési munkálatokról is.

A víz mai felhasználása az építkezésben

Amikor az építőipar víz felhasználásáról beszélünk, a szakemberek mindig a vízhatékonyság elérésére hivatkoznak. Az építkezések víz felhasználásának hatékonysága az ivóvíz lehető legnagyobb mértékű megtakarításával kapcsolatos, illetve azzal, hogy az ivóvíz helyettesíthető-e újrahasznosított vízzel vagy esővízzel. A vízhatékonyság létfontosságú az építőiparban, mivel a víz szűkös természeti erőforrás. A hatékony épülettervezéssel, valamint a jól megtervezett építési folyamattal jelentős megtakarításokat lehet elérni az energia és a kapcsolódó költségek, valamint a szennyvízkezelés terén. Mindezt úgy lehet elérni, hogy a beépített termékek teljesítménye és felhasználói elfogadottsága ne sérüljön.

Az építkezéseken a vízhatékonyság proaktív megközelítése a következő szempontokat kell, hogy figyelembe vegye:

• az épületre alkalmazott tervezési jellemzők
• az épület használatának, kezelésének és karbantartásának módja

Minden épület vízhatékonysági programjának ezeket az elveket kell követnie:

• figyelemmel kíséri és kezeli a jelenlegi víz felhasználási rendszerét, hogy biztosítsa, hogy a berendezések jól működnek, maximálisan kihasználják a potenciáljukat, és nincsenek szivárgások.
• a víz felhasználás csökkentése modern technológiák bevezetésével.
• a víz melegítés, -tárolás és -elosztás minimalizálása.
• az ivóvizet lehetőség szerint szürkevízzel vagy esővízzel kell helyettesíteni.

A víz felhasználása általánosságban

Egyes háztartási készülékek, például a mosógép, nagy környezeti hatással bírnak. Különösen a háztartási vízfogyasztás tekintetében. Az igazság azonban az, hogy ez a nagy készülék a háztartás teljes vízfogyasztásának alig 10%-át teszi ki. Számos más gyakorlat is van, amely a magyar állampolgárok számára nagy vízfogyasztást jelent.

A fogyasztás egyharmadát (34%) a zuhanyzó vagy a kád, 21%-át a WC, 18%-át pedig a mosogató vízfogyasztása teszi ki. E jelentés szerint a fürdőszobában fogyasztjuk el az otthonunkban felhasznált víz mennyiség közel háromnegyedét. A fürdőszoba az otthoni vízpazarlás egyik fő forrása, ezért fontos, hogy tegyünk lépéseket a városi vízhiányra gyakorolt hatásunk lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében.

Íme különböző példák a mindennapi tevékenységek során elfogyasztott vízre:

• Ruhamosás = 60-100 liter
• A ház takarítása = 15-40 liter
• Mosogatás kézzel = 100 liter
• Főzés = 6-8 liter átlagos vízfogyasztás
• Zuhanyzás = 35-70 liter